UKKÓ dala

Oly sötét lepte el a Pusztát, mit a Szem még nem látott.

Az állat is menedéket kért,

Odvas fákban, száraz gallyak alatt, a lombkoronában félt.

Csak az Ember mert ott állni,

A gémeskút tövében,

Érezte a Halál szagát a Puszta Szelében.

A kopók a Holdért kezdtek vonyítani,

Keserves sírással hívták Anyjukat.

A Hamis Törvény Őrei öltek,

Elpusztult Minden,

Ami nem az Anyag Elvét hitte.

Maroknyi maradt, az értette csak az Ősi nyelvet,

Így az Ember imádkozni kezdett.

Nézte Őt a Házból az Asszony,

mintha csak a Világra tekintene,

mindig Bölcsen, ahogy az Egy Teremtette.

Föltekintett az Ember az Égre,

UKKÓt hívta, uralkodjon végre.

Nem mozdult a Sötét.

Talán a Nép elfelejtette az Igét?

Az Asszony arcán könnycsepp gördült,

Régi fájdalom volt ez,

Égi,

Évezredek átka,

UKKÓ sírt a fekete Éjben Gyermekeit látva.

Hát mégse pusztult el a Rege,

Mi a Magot a Kezdettől vezette?

A Hold ezüst Fénnyel törte át a Felleget,

Az Őr Hazug Szíve remegett.

A Hamis eltűnt, futott, menekült, hajtani se kellett,

Nem tűrte őt, nem bírta a Szeretet.

Táltos, Ember, Asszony, Mágus beszélte a Föld szavát,

Jó Helyére állt a Rend, ami megillette az Anyát.

Aludni tért az Élő, hogy a Harcát kipihenje,

Álma Békés volt, Égig érő.

Egy pillanatra megállt az Idő –

GÖNÜZ tért vissza Útjáról.

Sugarait szétszórta a Tájon,

A Föld magába szívta Melegét,

Így köszöntötte a Nap a Szerelmét.

UKKÓ és GÖNÜZ csókját csak az Idő látta,

De tudta Minden, mi az Egyet várta.

Szerelmük magja az Embernek, s Asszonynak,

Az Éginek a Földi-Mása, Látó-Mása,

A Szív szavának áramlása.

Seruzád  verse

Magyarok Királynője, Nagy Boldog Asszony Istenanyai ajándékot készített nekünk

Nem minden nép mondhatja el magáról, hogy NagyBoldogAsszony–Istenanya kiválasztott népe.

Azaz inkább elküldött, egy feladatra elhívott népe.

Van ugyan nép, amely azt tudja magáról, hogy Isten kiválasztottja, de érdekes módon, náluk is matriarchátus van, a családfát anyai ágon tartják számon.
Így azután nekünk, akik tudjuk, ismerjük küldetésünket, tisztán kell látnunk, hogy nem többlet jogokra hívott meg Inanna, Isten Anya, hanem több kötelességet vállaltunk, több feladatot kaptunk.

A feladat Isteni minőségű, hiszen erőszak nélkül fogjuk megmutatni, hogy van jobb, egyedül járható út, a SZER alapú élet, amit Isteni REND nek is hívunk, vagyis SZER – elem – nek, amellyel ha táplálkozunk, azzá válunk, ez a SZER, amely etet . Ez az önzetlen, ha kell önmagát szétosztó szeretet ősi, természetes LÉTÁLLAPOTunk. Azért pusztulunk, mert a hal a fán pusztul. Egy szeretet alapú élő szervezet szeretet híján elpusztul. Az EMBER számára a szeretet ÉLtető – LÉt elem- jobban, mint a levegő, vagy a víz ezen a világon – hogy csak ezt a kettőt említsem a négyből. Bizonyíthatóan, megtapasztalhatóan! És EZT MINDENKI TUDJA csak senki nem mondja ki. Ez egyébként BIZONYÍTÉKA annak, hogy NEM EBBŐL A VILÁGBÓL VALÓ AZ EMBER, tehát a halállal, nem halhat meg!

Ennek tükrében – mert a Világ TÜKÖR – különösen megrendítő, mily kevés a szeretet körülöttünk, és mily hatalmas igyekezetet mutatnak néhány kevesek, hogy azt is megszüntessék, eltöröljék. A szeretet ellentéte nem a szeretet hiánya, hanem a FÉLelem. Az EGY-nek fele a fél! Ne félj!

Mi az EGÉSZség tudói vagyunk, gyakoroljuk újra mindennapjainkban!

Az egésszé válást a négy ŐS-elem tetejébe állított, mindent vezérlő ötödik elem, a SZER-ELEM teszi. Nem véletlenül ugyan az a szó fejezi ki a magyarban és csak a MAGYAR értheti meg ezt a tanítást ily EGY-SZER-űen!

Tehát a szerelem is LÉTfontosságú, hiánya káoszt, REND-ÉT-lenséget okoz, jelenléte pedig ÖSSZ-HANG-ot, harmóniát, arányt és nyugalmat, szépséget és békét, EGY-SZÓval ISTENI ÁLLAPOT-ot.

A NŐI energiák teljes hiánya, gátlása most megszűnik. Tőlünk függ, milyen gyorsan vagyunk képesek újból működőképessé tenni ezt az ERŐt! Mivel a női-erő ma már szinte alig található meg tiszta formában a Földön, ezért Isteni ajándékként megkapjuk. ISMÉT ! Szűz Mária születése napja SZEPT-ember 8-a, vagyis Föld-Anya hava 8. napja.

Magyarok ! Figyeljetek !

A SZŰZ ANYAi erő megjelenik, és hatalmasan szétárad Földünkön.
Ki-ki ÖN-MAG-ÁT nyithatja meg ezen kristály-tiszta, harmonikus ERŐ-nek.
Hol vannak a MAG-ÁR-OK Nagyasszonyai? Az Emesék, a Tündék, a Báthory Zsófiák, a Zrínyi Ilonák …. Számban megsokszorozva, lélek-szerint szétosztva közöttünk! Napi robotjukkal megharcolva állnak mégis tisztán – e lélektelen világban hatalmas lelki energiákat felmutatva, EGY-SZER-ű anyákként, társakként, Nőkként – szerte a Kárpátmedencében.
Nőjön hát mind, ami NŐ, mert ami növekszik, az ÉL ! …

és “ÉL” Isten-t jelent!