A teremtés rendje és a teremtés nyelve fraktál természetű

A 80-as évek végén és a 90-es évek elején spirituális „forradalom” zajlódott Magyarországon, melynek köszönhetően sokan kinyíltunk a metafizika, a különböző filozófiai irányzatok, vallások felé, és megismertük megannyi -izmus lényegét, a velük járó isten- és világképekkel. Az esetek többségében az egyik kizárja a másikat.

Tisztelem mindegyiket, még a materializmust is, mert mindegyik tartalmaz igazgyöngyöket, de mindegyik csak részigazság, az Egésznek egy szeletét bemutató.

Mindegyiknek van egy sajátságos nyelv és fogalomhasználata, és sok esetben ugyanazt a fogalmat más értelemben használják. Ez a Bábeli nyelvzavar, fogalomzavar persze nem új keletű.

A Bábeli fogalomzavar előtt volt egy EGYséges nyelv és fogalomhasználat, a teremtés nyelve, ezen a nyelven IsTen a teremtő erőkkel Igézett, vagyis kimondta az Igét.

Ez összezavarodott. Félrehangolták a zongorát és ezen a zongorán már csak hamisan lehet játszani.

Mit kell ismerni az elhangolódott zongora behangoláshoz? Vagy abszolút hallásra van szükség (nem is tudom rendelkezik e manapság valaki ezzel) vagy egy hangvillára, vagyis a Mértékre!

Az első kérdés, milyen lehetett a teremtés nyelve?

Az első axióma: a teremtés nyelve olyan minőségű, rendszerű és szerkezetű kell legyen, mint a teremtő, illetve mint, a teremtés. A tudományos világ, a metafizikusok abban megegyeznek, hogy második axióma: az univerzum fraktál természetű. Most már csak azt kell megérteni, hogy

mi is az a fraktál,

mert ez így eléggé bábeli kifejezés.

„Önhasonló. Az önhasonlóság azt jelenti, hogyha egy fraktált kicsinyítünk, vagy nagyítunk, a képe ettől nem változik. Ebből az következik, hogy a fraktálok általában úgy alakulnak ki, hogy egy egyszerű mintázat állandóan ismétlődik kisebb és kisebb mérettartományokban.

Ennyi mindent kell leírni, hogy körül-belül fogalmunk legyen a fraktál természetéről, de erről a fraktál, mint szó nem mond semmit. Meditálhatunk a fraktál szón évekig, akkor sem jelenik meg bennünk ez a tartalom. A bábeli nyelvekre és szavakra ez a jellemző, a fogalom és a kifejezés mesterségesen vannak egymás mellé rendelve. Így a bábeli nyelvek (a modern beszélt nyelvek 90%-a) fogalom meghatározásai is rendszerint közmegegyezésen alapulnak.

Szellemi eredetük nem látható, vagy nagyon közvetett, áttételes módon jelentkezik, ismerhető fel.

A fraktált magyarul mondhatom GYÖK-nek.

Már az ÖNHASONLÓ is beszédes és érthető. Bontsuk tovább, gyök- gyökér- tő, egy tőről fakad, tehát hasonló. Közös a forrása, a magja, az eredete.

A természet tehát fraktál természetű, gyökrendszerű.  Ezen a képen látunk egy páfrányt. Gyönyörűen mutatja be egy önhasonló gyökminta rendszerét. Tehát a teremtés nyelvének is ilyen gyökrendszerűnek kellett lennie. Vagyis léteznek szellemi ideák, mint ősminták, forrás, tő, gyök és a belőlük kialakuló fogalmak rendszere is a gyökre, tőre visszavezethető, vagyis az alap szellemi ideáig.

Nézzünk erre példát:

EGY a gyök,

az alap szellemi idea, és ebből kibomlanak még: EGYség, EGYmás, EGYszer, EGYütt, EGYazon, EGYaránt, EGYáltalán, EGYbe, EGYből, EGYéb, EGYed, EGYedül, EGYén, EGYenlet, EGYenleg, EGYenletes, EGYenlő, EGYértelmű, EGYensúly, EGYetért,  EGYesület, EGYezik, EGYezmény, EGYfelé, EGYféle, EGYforma stb.

Ezek a szavak egy bábeli nyelven az esetek jelentős részében (70-90%) különböző formátumúak lesznek, vagyis nem vezethetők vissza az egyre, mint szellemi ideára, forrásra, gyökre, tőre, hanem közmegegyezéses alapon nyerik el értelmüket.

Megállapítható viszont, a harmadik axióma: a magyar nyelv gyökrendszerű, akárcsak a teremtés, a természet jelenségei, a kristályszerkezet, a hópehely, a virágszirom stb.

Ezért nem vitatva a metafizika, a különböző filozófiai irányzatok és vallások jelentőségét, felismeréseik fontosságát, egyedi látásmódjuk értékét, a magyar szellemtudomány feladata, hogy bábeli nyelvezetüket és fogalomrendszerüket átültesse a gyökrendszerre, és újragondolja tanításaik lényegét eredendő fogalmi értékük szerint.

Nézzünk egy példát az ego és az egyéni szabadság gyökrendszerű értelmezését bemutatva.

A modern ezotéria és metafizika azt állítja, hogy az egységben nincs sem egyéni szabadság, sem egyéni akarat, ezek csupán az ego illúziói és ragaszkodásai.

A liberalizmus szabadságeszméje inkább szabadosság, kontrolnélküliség, öntörvényűség, de kevés köze van az EgyÉni felelősségvállaláson alapuló, az isteni mérték által szabályozott, tehát szabad akarathoz.

Milyen fogalmi gyököt hordoz a magyar nyelvben a szabadság?

Gyöke a SZAB. A SZABadság mértékre SZABott, a teremtés rendje szerint SZABályozott.

A régi archaikus magyar nyelvben KÖZ – nek is nevezték. Szabadság csak KÖZös KÖZegben lehetséges. KÖZösségben, ahol mindenki 3 lépésnyi KÖZt tartva tiszteli a másik közét, szabadságát.

Az EGYség az nem egy homogén massza, hanem az isteni érték és mérték szerinti KÖZösség, szövetség, ahol minden a közösséget alkotó egyed, egyediség, egyéni érték és minőség megmarad az EGYségért ható individuumnak.

A másik fogalom, amit meg kell érteni, az EGO.

Magyarul személyiség, EGYed, EgyÉN vagyis Egy Én. Az isteni minőségű EgyÉn mondhatja ki, hogy Én Vagyok a szellem-lélek-test harmonikus hármas egysége, Isten KépMása.

A bábeli fogalomzavar, modernkori ezoterikus irodalma az egot önző és öntörvényű értelemben használja, mint aki elszakadt az egységtől.

Az egoista magyarul én központú, önző, öntörvényű, mint doppelgänger, álego, az ego illúziója, kísértő, árnyékén, MásKép.

A megváltás vagy megvilágosodás nem más, mint megSZABadulás a doppelgängertől, az álegótol, az árnyékéntől, az illúzióegótol, a MásKéptől.

Az EgyÉn ekkor visszanyeri KépMás minőségét, SZABadságát és a Krisztusi közösség, Új Szövetség teljes jogú tagja lehet. Az Isteni mértékhez és értékhez igazodó egyéni szabadság ekkor nyeri el értelmét, ekkor lesz az ember társteremtő.

Dr Soós Csaba írása

Címke .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Hozzászólásodat, véleményedet szeretettel várjuk!