00 000 002 bemutatkozása

"Legyen előttetek mindig Út, fújjon mindig a hátatok mögül a Szél, az Eső puhán essen földjeitekre, a Nap melegen süsse arcotokat, s egész életetekben hordjon tenyerén a Jóisten." (Erdélyi áldás)

Bennünk élő Alkotmány megtalálása

Bennünk élő Alkotmány megtalálása

A hagyomány értékrendjéből erőt merítő szellemi alkotók, a Szer-törvényéhez való kapcsolódással kapnak olyan útravalót, amely helyes iránytűként végigkíséri őket életpályájuk során, műveik megteremtésekor és ebben foglalt valós értékeik felmutatása során. Ez a kapcsolat újra felvehető és bővelkedik olyan tapasztalatokkal, amelyek biztos talapzatként szolgálnak annak, aki mélyre ás és a felszín változó viszonylagossága helyett az évezredes bölcs belátások mentén alakítja a maga vagy a közösség életét.
Erre a gyakorlatra szükség van akkor, amikor Közösségünk létét keretező alapvető jogi és nem jogi rendezőelveket kívánjuk újra beemelni mindennapjainkba. Az Egyetértés itt is alapkívánalom, ezért az alábbi 7 pontban fontos összefoglalnom azokat a sarkalatos szempontokat, amik lényegesnek hatnak:

  1. Kárpát haza közösségeinek szakrális összetartozását az időben hosszabb múltra visszatekintő íratlan és hozzá képest rövidebb történetiségű írott Történeti Alkotmány biztosítja. A Történeti Alkotmány léte az itt élőkben szunnyadó Szer-törvényén alapszik, így visszaköszönnek olyan alapelvek mint „Magyarország örökké szabad” (szabadság-alapelve), önkormányzatiság-alapelve (többsíkú-létezés alapelve), ellenállás joga (ok-okozat alapelve) vagy a Szent-Koronaértékrend (teljesség-alapelve). A jogok láncolatát és a Szer-törvényének kapcsolatát hosszan lehetne sorolni.
  2. A Szer-törvénye mint háttér biztosítja a Történeti Alkotmány örökidejű érvényét és hatályának időtlenségét. Ez olyan erő, amellyel a XX. századi diktatúrák sem tudtak mit kezdeni, így saját normáik bevezetése során érintetlenül hagyták az Alkotmány alkalmazásának felfüggesztését. Így volt lehetséges, hogy történelmünkben egyetlenegy jogszabály sem helyezte hatályon kívül annak alkalmazását vagyis létező, „lélegző” szabályrendszerről beszélünk.
  3. A Történeti Alkotmány, mint létező szabályrendszer alkalmazása kapcsán indokolt a szuverenitását vesztett államiság (német/szovjet megszállás) idejében meghozott jogszabályok alkalmazhatóságának felülvizsgálata. Az utolsó szovjet katona távozása, vagyis 1991. június 16-óta eltelt időszakban jogszabályok sokasága lépett hatályba, módosult vagy épp veszítette el hatályát, anélkül hogy Történeti Alkotmányhoz fűződő kapcsolatuk vizsgálat alá került volna. Ma erre szerepre az ‘Alaptörvény’ az Alkotmánybíróságot jelöli ki, amely testület  – kellő körültekintés mellett –  történelmi jelentőségű feladat előtt áll(-t volna hiszen tényleg elhivatott működésével lehetőséget kapott a hagyomány és a jelenkor közötti alkotmányos kapcsolat újjáépítésére…) de teszi-e?
  4. Fontos pont az életünket meghatározó szabályok közötti alá-fölé rendeltség. Működőképes normák, csak az Élet rendezőelveit tiszteletben tartó alapokra helyezhetőek biztonsággal. Ennek felismerése biztosítja a Történeti Alkotmány folyamatos megújulását a változás-alapelvének megfelelően, egyúttal egyszerre teremt lehetőséget és kereteket az új szabályok meghonosodásának.
  5. A 4. pont szerinti hierarchia kapcsán a Történeti Alkotmányból levezethető jogok hozzá legközelebbi ám nála alacsonyabb szinten, törvényekben „öltenek jogi nyelvet”, ahogy több ezer éves államiságunk fennállása alatt mindvégig történt. Őseink Szer-t ültek és esküjükkel, valamint vérükkel erősítették meg a közösségi alapnormákat. Később a királyi krónikák által jegyzett időszakban a törvények vették át e szerepet, ezek közül is kiemelkedtek azon „sarkalatos”-nak vagy „alap”-nak tekintett törvények (többek között az 1848-as törvények, az 1867-es kiegyezésről szóló tv, az 1920. évi I. tv., a jelenlegi Alaptörvény) amelyek tartalmukat illetően összegzik a kor kiemelkedő kérdéseire adott válaszokat, ugyanakkor alkalmazásukban és megnevezésükben sem kívánták teljesen mellőzni az államiság addigi hagyományrendszerét, legfeljebb módosítani, változtatni rajta. Mindebből következik, hogy a magyar Történeti Alkotmány kapcsán nincs létjogosultsága magát „alkotmánynak” nevező jogszabálynak, ahogy az őseink sem deklaráltak ilyen névvel normaszöveget.
  6. Történelmi távlatból fontos belátni: a XX. század vészterhes időszakai során, hol az arra felhatalmazással nem rendelkező testületek alkottak normaszövegeket (1918-19), hol pedig a felhatalmazás hiányán túl a meghozott szabályozó döntéseik külső hatalmi befolyásoltság miatt bizonyultak érvénytelennek (1944-1990). Hatályuk a frontvonalak és megszállási területek által terhelt Kárpát-hazában térben és időben korlátozva ugyan megvalósult, de érvényesség hiányában a bábállami erőszakszervezetek (AVH, Munkásőrség) által maximum csak kierőszakolható volt, jogszerűnek már megalkotásuk pillanatában sem voltak tekinthetőek. Márpedig érvényesnek csak azon norma tekinthető, amely az annak meghozatalára felhatalmazott testület részéről, külső befolyásolástól és tévedéstől mentesen, az abban résztvevő döntésképes személyek szabad akaratából történik.
  7. Kapcsolat lényege a Történeti Alkotmánnyal:

  • a Történeti Alkotmány folytonosságának határozott kijelentése
  • alkotmányos kötelesség a Történeti Alkotmány vívmányainak figyelembe vétele
  • a nemzeti hitvallásban felsorolt elvek és értékek kapcsolása Történeti Alkotmány értékeivel, s elveivel.

Fenti pontok alapján kirajzolódik a kép: jelenünk látható vagy épp láthatatlan alkotmányozási törekvéseivel szemben Történeti Alkotmányunk szerepe és jelentősége felértékelődik.
A Szer-tövénye által megalapozott és a történelmünk viharaiban nemzetünket megtartó normarendszer mindig velünk volt, és velünk marad, biztonságot adó jelenlétére pedig soha nem volt olyan égetően szükség mint napjainkban.


Zárásul Dr. Zétényi Zsolt által megfogalmazottakat szeretném a figyelmedbe ajánlani:
„Minden jelenkori szellemi, kulturális, politikai, közjogi értékünk, teljesítményünk, vívmányunk velünk élő múltunkban, hagyományainkban is gyökerezik valamiképpen, miközben a kor kihívásaira adott válaszainkat is magán hordozza. Minden kornak megvan a maga sajátos, más korhoz nem hasonlítható kisugárzása, jellege, s minden kor szerves folytatása az előző koroknak. A velünk élő történelem nem értelmezhető másként, mint a jelenben szervesült folyamatosság. Az élő hagyomány egyik legnagyobb kincse a velünk élő ősi, azaz ezeréves Történeti Alkotmány, mint érték, mint a korhoz igazítva követendő elvek együttese, mint államszervezési és szervezeti tapasztalat és minta, mint a közösségi és egyéni élet múltbéli vezérfonala.”

Táguló látóhatár

Táguló látóhatár – közeledés Őseinkhez, múltunk megértésében

Tóth Ferenc Madarat tolláról, embert Istenéről című könyvének egyik gondolatát kölcsönözve, egy fa, amelynek tövére ráoltottak addig szolgálja ki a ráoltott törzset, amíg a gyökeréből új hajtás nem sarjadzik. Amint az új hajtás erőre kap, tovább nem szolgálja a ráoltott részt. Láthatóan így vagyunk őseinkkel: külső „oltványok”-on keresztül akarjuk megismerni a „gyökereinket”, amely csak további zsákutcákat, tévedéseket eredményeznek. A fa látható része (törzse, lombkoronája) esetünkben nem tájékoztat a gyökérzet természetéről, gazdagságáról, működéséről szerteágazó univerzalitásáról, miközben mindennapjainkban érezzük jelenlétét, érzéseinkben, képeinkben és akaratunkban megnyilvánuló hatását.

Visszahelyezkedve a hagyomány talajára, amelybe magyarságunk gyökere kapaszkodik, új felismerések, mint apró mozaikok jelennek meg, a múlt apró darabkái pedig a Szer-törvényében összeállnak egy Egésszé és megvilágítják az addig homályos pontokat. Tudjuk, hogy őseink a Szerben éltek és ezen keresztül érthetővé válik történetük-történelmünk:

1) A Kárpát-medencét lakó eleink egy hálószerűen kapcsolódó és egymással rokon népek szövedékében éltek, ahol Kárpátokhoz közeliek közeli, az attól távolabbiak(pl. Uraliak) pedig távoli rokonságban álltak velük. Leképezték egymás kultúráját, ugyanakkor sajátos, csak rájuk jellemző jegyeket alakítottak ki a többsíkú létezés elvének megfelelően (Szer-törvénye I. alapelv). Ez a hálószerű kapcsolódás – mint az erdő fáinak összefonódó gyökerei tartotta fenn a kultúrák közti hatásokat, nyelvek, szokások áramlását. A néplélek őrzi ezt a kapcsolódást, amit a lengyel-magyar viszony leírása is híven mutat: “Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.” (Stanisław Worcell)

drzewa ket-tolgy

A háló pontjainak, mint szálláshelyeknek egymáshoz képesti távolsága a szálláshelyek közti kapcsolat erősségének fordított fokmérői, ami megfelel a legkisebb erőfeszítés alapelvének (Szer-törvénye II. alapelv), vagyis Árpád magyarjai és a Kárpát medencét évezredek óta benépesítő magyarjai közötti szoros területi-nyelvi kulturális kapcsolat vitathatatlan.

2) A rokon népek egymástól árnyalatban eltérő hagyomány-jegyei színessé tették az Eurázsiai sztyeppevilágot kialakítva annak testi-lelki-szellemi polaritását, ahol a tapasztalati mondavilág a Boldogasszony és a Jóisten (Ezüstasszony és Arany Atyácska) a Fenn és a Lenn, a Fény és a Sötétség egymást feltételező ellentéteiben” (Kettősség-alapelve) értelmezte az Univerzumot,

ijazo-szkita

3) Őseink a természetbeli létezést ajándéknak: Boldogasszonynak, mint az Anyaföld tápláló kegyelmének és a Jóistennek, mint Atya csillagokba írt tanításának, valamint kettőjük nászából született Életnek tulajdonították. (Atya-Anya-Gyermek) Ezt megköszönve mutatták be a Szer-t, ahol az elemi energiákat (tűz, víz, szél, föld) segítségül hívva kértek további áldást mindennapjaikra, valamint ennek segítségével vissza tudtak kapcsolódni ahhoz Forráshoz, amelyből létezésük eredt (Forrás-alapelve), megújítva önmagukat testi (böjt, kúrák), lelki (egyéni-közösségi megbocsátás) és szellemi szinten (mesék, mondák közreadása).

4) Őseink Egyből levezetett Kettősségre épülő világképe visszaköszön a evilági és nem evilági kapcsolattal rendelkező vezetők személyében (Világi uralkodó – Szakrális Uralkodó), akiket a közösségi kiválasztás a hiearchia szintjein emelt magas fokra, mint a több szem által megrostált, arra érdemes vezetőt (10-es rendszer). Az így szerveződő közösség tudatosan használta mindazon képességeit, amin keresztül uralni tudta teremtő energiáit (Árpád pajzsra emelése – Teljesség elve).

2011-2-64

5) Új közösségek teremtése csak a természet általi eltartóképességtől függött. Kialakult az egyensúly (Egyensúly-elve), amely a környezetétől annyit vett el, ami fennmaradásához nélkülözhetetlen volt és annyit adott vissza, amennyi annak megújulását segítette (pl. fok-halászat). A gazdagabb táj – mint ahogy a Kárpát-medence is bizonyítja – nagyobb közösség fennmaradását biztosította. A természeti környezet változása együtt járt az emberi környezet változásával, amely révén kisebb-nagyobb közösségek alakultak át és teremtettek folyamatosan megújuló viszony az őket körülvevő tájjal (Változás-alapelve).

6) Az egyén, mint a közösség tagja sorsát a közösségen keresztül élte, amelynek léte a természet ciklikusságához kötődött, követve a kiáradás-befogadás (Májusfa vele szemben Kerecsen fényünnepe) egymást kereső váltakozását. A közösség által teremtett mágia a körforgáson belüli emelkedés végigjárását biztosította a tagjainak imával, énekhanggal és rituáljátékkal. Az így megélt szabadság-élmény az abban résztvevőnek önmagával, a közösséggel az Egésszel való kapcsolatfelvételét segítette. (Szabadság-alapelve)

images

7) Őseink birtokában volt a tudás arról, hogy a testben leszülető léleknek feladata van a földön. E feladat megismerése, tudatosítása próbatételeken keresztül valósul meg, ahol kibomlik a „hozott tudás” és a tanulni való. A legkisebb fiú népmesei vándorlása egyszerre szolgálja tudásszomjának enyhítését és a lélek rajta keresztül megnyilvánuló evilági tapasztalását (Belső-út alapelve).

A fentiek alapján tehát felrajzolható egy kép, amely őseinket a tájban élő, egymással hálózatosan kapcsolódó közösségi életformában mutatja, ahol a teremtő földi és szellemi energiák egyszerre szolgálják az egyén és a közösség épülését, ahol a Rész és Egész között az egyensúly biztosított, mindez a Kárpát-hazában a Boldogasszony teremtő ölében Jóisten áldásával.

fold

Hagyomány ‒ kulcs az emberi önvalóhoz

Hagyomány ‒ kulcs az emberi önvalóhoz „Az erők nem az új szellem feltalálására, hanem az örök és egyetemes szellem megvalósítására valók. Ezt az örök és egyetemes szellemet őrzi a hagyomány, amely kezdettől fogva kinyilatkoztatásszerűen minden népnél megvolt, megvan és meglesz.” (Hamvas Béla – Scientia sacra) Soha nem éhezte jobban a … tovább olvasom …

Modernitás, mint zsákutca

Modernitás, mint zsákutca

„A tudomány, az ember önmaga elől való menekülésének kimódolt eszköze.”

(Buji Ferenc – Harmonia Universalis)

A ma embere

Ha igaz az a mondás, hogy a „világkép az ember kivetített önképe”, akkor belátható, hogy önkép hiányában világunk képtelen, ahogy mi magunk is.

A mindent és mindenkit meghaladó modern ember ma beteg, magányos és kitűnő létpusztító, amit önmagán és környezetén nap mint nap megvalósít. Nem érdekli hogy mit okoz, majd más megoldja. Neki eleve minden jár, hisz ő a modern ember, aki erős (legalábbis kifelé annak akar látszani). Egoja – amelyet egy életen át nevelt és despotaként nyakába ültetett – nem tűrhet semmiféle gyengeséget, külső megingást, ugyanakkor értelmét, érzelmét és akaratát felőrlő kételyei, konfliktusai nap mint nap belülről marják az önmagáról alkotott, kifelé oly félelmetesnek tűnő bálványt. Fél, hogy holnap az óriás rádől és vége, meghal. Beleborzad a gondolatba… Lázadna, de már nincs ki ellen, és belesulykolt tehetetlensége súgja: egyedül vagy beleragadtál, nyakig ülsz benne. Magadnak építetted börtönödet, hát élvezd! Szembeszállva lelkiismeretének maradványaival tehetetlenül sodródva éli napjait. Több évszázada már nem ura önmagának, csak elszenvedője sorsának: érzékszervein keresztül szemléli a világot, bajaira kívül keresve megoldást az érzékkielégítésbe menekülve. Függő lett és irányított. Zsigerileg gyűlöli kötelezettségeit, miközben jogaira hivatkozva kártalanítást követel, most, rögtön, holnapig nem tud várni. Kiskaput keres, dörömböl, szitkozódik…

Pedig azt tanították neki, hogy csodás kényelem veszi majd körül, milyen boldog világban élhet majd, és hogy „mindenttudó orákuluma” a modern tudomány mindenre megoldást fog találni, csak várja ki türelemmel. Tanuljon és fogadjon el mindent amit mondanak. Míg várt, észre sem vette, hogy egyik illúziót építette a másik után és egy idő után a színesre festett képek mögött a komor valóság már senkit sem érdekelt. Pedig vészjelekből volt bőven, ahogy most is az egyik a másik után érkezik. Undort érezve eltakarja szeme előtt a világot és elmenekül belőle a virtualitásba, a szabad szemmel nem látható kozmoszba, oda, ahol nem kell önmagát vállalni, érzelmeit megélni, emberként élni. Lemondott magáról egy marék mulandóságért, és látta sorstársait, akik ugyanígy döntöttek. Hogyan jutott ebbe a helyzetbe, miközben hitt tanárainak szavában, választott politikusaiban és a tudomány fejlődésében?

A képek és érzések ismerősek, ugye? Az „új világ” amit a modern tudomány által jövőnek épül, már az alapoknál téveszmék sokaságát vette biztos tudásnak. A newtoni mechanika 1666-os színrelépésétől, ennek már több mint 300 éve. Nincs min csodálkozni, hogy rossz alapokra felhúzott ház régóta nem élhető, ahogy a modern ember élete sem élet.

Modern tudomány – szirének éneke

Mi jellemzi ezt a „modern” mentalitást és melyek ezek a téveszmék?

a) Tudományosnak beállított ideológia

A modern tudomány csak önmagát tekinti tudományosnak, noha fogalmait (különösen indulásakor) a hagyomány tudósaitól veszi, erről persze gondosan hallgat, sőt önmagát ezen fogalmak megteremtőjeként állítja be. Felsőbbrendűnek tekinti magát a hagyománynál, amit áltudománynak, primitív babonának, az azt művelőit pedig sarlatánnak bélyegzi, üldözi, kiírtja. Minden nézetet csak önmagához mér, és lekicsinyli, ha saját eszközeivel nem tudja megmérni. Ideológiai sajátossága kizárólagosságnál érhető tetten: nem tud elképzelni magán kívül másféle világnézetet. (Vagylagos szemlélet). Életszemléletét háborúkon, mint versenyen keresztül értelmezi, ez segíti szerinte a faj tökéletesedését és javítja életesélyeit. Nagyobb birtoklási képesség (javakból, emberekből) – életrevalóbb faj. Fejlődni bármi áron, egymáson taposva, a többi nem számít. Verseny van – mindenki mindenki ellen (oszd meg és uralkodj), amelyből a verseny kiírója jár jól, mindenki más veszít.

b) Mennyiségi (kvantitatív) mérhetőség út a tömegesedéshez

A világot a számok mennyiségi természetével írja le, nem vesz tudomást a minőségi oldalról. A több nagyobb súllyal bír a kevesebbnél, a számoknak nincsenek szellemük, csak mennyiségi „erősorrendjük”. Ennek megfelelően az ember is csak egy statisztikai szám, egy lényegtelen valaki a tömegből, aki fogyasztó, adófizető és választópolgár is egy személyben.

c) Lineális időszemlélet, relatív térfelfogás

Az időben minden teremtés kötelező eredővel bír, és egy olyan egy kezdeti állapotra vezethető vissza, amely kiragadható időpillanatként az időegyenesen. Ebből következik, hogy minden és mindenki valahonnan ered, valamiből származik és az idősíkon meghatározható (ezért van az embernek és a majomnak közös őse, a magyaroknak finn-ugor felmenőik és honfoglaláshoz pedig egy pontos évszám rendelve). A térnél pont fordítva működik: az általa megrajzolt Világegyetem centrum nélküli, ahol magányos csillagrendszerek engedve bizonyos törvényszerűségeknek, rendszertelenül alakulnak és változnak, pusztán merő véletlenségtől vezérelve, rejtélyesen. (Ki ne emlékezne a táguló vagy szűkülő univerzumról szóló meddő vitára)

d) Ami objektív az materiális, ami materiális az objektív

Csak az érzékelhető dolog számít. Ennek legkisebb egysége egy parányi atommag, amely nézete szerint minden dolog alkotója. Ez megszámolható és alkalmas a mennyiségi számokkal működő matematikában mindenféle műveletek végzésére, a legelbonyolítottabb és “szellemi szőrszálhasogató” egyenletek végzésére. Csak a pontosság kedvéért: az egzaktság a tévedhetetlenség kulcsa és minden – a megfigyelőt érintő – szubjektív körülmény mellőzendő. Ha már az egyenletek matematikai rendszerekké állnak össze, segítségül hívja a gépet, amelyet adatokkal „felhízlal”, hogy időt megtakarítva hozzájuthasson azokhoz a mennyiségi adatokhoz, amivel további rendszereket építhet. Ezen adathalmazokat hívja tudásnak. Egyik rendszert követi a másik – egyik elméletet követi a másik. Minduntalan meghalad és bővül. “Fejlődik”. Sorsa akár egy vásári lufié: az először csak kicsire fújt lufi szemlátomás gyarapszik és minél nagyobb lesz annál nagyobb felületen érintkezik a külvilággal, belső összetartó ereje pedig vészesen fogy és nem kerülheti el hangos végzetét.

e) Analizálok, tehát vagyok

Anyagelvűségéből következően, minden dolog kulcsát az egységnyi elemben keresi, ennek elérésére a vizsgált dolgot a részeire szétbontja. Alapfeltevése: a részek összessége adja a vizsgált dolog egészét. Boncolásban korán jártasságra tesz szert, erre és a szétszedett elemek csoportosítására külön tudományágakat hoz létre. Az így létrehozott ágakat tovább bontja és rendszerezi, egyre különlegesebb formációkat alakítva ki. Ezen munkájában segítik a különböző megrendelések, amelyeknek – lévén hogy anyagi támogatással is járnak – mindenképp meg kíván felelni. Létrehozza a szakértőt, aki a legelbonyolítottabb kérdésben is jártas, aki a rajta kívül álló laikusok számára az iránytű a bonyolult és veszélyes világ megértésében. Ma a szakértő az a személy, aki a részkérdésekben való jártasságából magyarázza el nekünk az Egész lényegét.

f) Új vallás: a civilizáció

A létrehozott rendszerek bonyolultságuk okán rengeteg feltétel együttes fennállása esetén működőképesek. Mivel a sok feltételből egy mindig hiányzik így azok folyamatosan meghibásodnak, amiket erre kifejlesztett rendszerekkel igyekszik javítani, hogy aztán a javításon is javítson, majd azon is javítson, majd azon is… (problémafenntartó problémakezelés). Az eredmény egy még bonyolultabb rendszer és ennek velejárója az anyag elburjánzása és a gépek mindenhatósága. Mérhető mennyiség. Létrejön a civilizáció, amelyben az ember a dolgoknak alávetetten él, elembertelenedik, eltárgyiasul és lesüllyedve beleolvad az emberi létezés legösztönösebb formájába: a tömegbe. A tömegnek pedig jó a demokrácia, a hamburger és a média-agymosás.

A magát modernnek, később posztmodernnek hívó ember kezdetben önmagához viszonyított mindent, amit humanizmusnak, elméje felvilágosodásának nevezett, és gépeket alkotott, hogy megismerje az ismeretlent, hogy több legyen általa. A gépek pedig felfalják alkotóját, ahogy tette ezt a forradalom valamennyi gyermekével. A Nagy Francia, az ipari és a digitális… mindegyik öncélúvá vált, a modern tudomány kiszolgálójává, és a cél pedig eszköz lett, az eszköz pedig a cél (profitmaximalizáció – emberélet árán is). A kör bezárult, a létforgatag periféráján való körözés a ma emberének kétdimenziós látómezejében állandósult.

index

A Kettőskereszt üzenetének megfejtése

A Kettőskereszt misztériuma Alapállásként ezúton szeretnénk rögzíteni, hogy Kettőskereszt alatt az alábbi szimmetrikus formát fogadjuk el, egyetértve Szondi Miklós rovásoktató és Grandpierre Atilla csillagász-fizikus azon álláspontjával, amely szerint az egyenlőtlen hosszúságú vízszintes szárral rajzolt kereszt, nem más mint kereszt a kereszten és nem felel meg a „Kettős”-elvnek (vagyis hogy egyenrangúak … tovább olvasom …