Hát nincsen bennetek félsz? (3)

“Elsői” a Magyaroknak – kik Isten és ember mögé bújtok,

hát nincsen bennetek félsz?

Magyar névvel ékeskedsz, de a leghitványabbak közül való vagy a Földön – tegnap odaveted a testük azért a jelentéktelen hatalmadért – ma már a lelkükkel kereskedsz.

Hogy mersz a népem vérén gyarapodni?

Sokakat megment majd a hite és szíve a három nap alatt – nincsen neked egyik sem és félned sincsen mitől. Személyesen fogok rád vigyázni, hogy bajod ne essen. Ismered te markolokot – hát megmutatom elveszeket is. Úgy éled majd hátralévő életed, ahogyan azt a Magyarnak szántad – okult már ő tőled eleget.

Házat építesz majd, de nem tűri meg a Föld – szakadatlan vetsz majd, de nem hoz neked termést – kutat fúrsz majd, de nem ad neked vizet – gyógyítanak majd, de betegségek között leszel. Farkasok cinkosa vagy te – ha maradt még egy szikrányi eszed, menekülsz onnan, hol gyökeret ver a lélek.

Tervezd csak az öregkorod.

Te – magad választottja, aki a bárány szavait szólod, de farkasa vagy a Földnek.

Hogy mersz a népem otthonára törni?

Nincsen nemzeted – hát pusztítod másét.

Nincsen múltad – hát ellopod másét.

Nincsen lelked – hát mérgezed másét.

Nincsen életed – hát kioltod másét.

Nincsen otthonod – hát elveszed másét.

Elégetted te a könyvet – de a tudást nem. Elrejtetted te a múltat  de az emlékezetet nem. Üldözted te Mágusainkat, lemészároltad Táltosainkat, Aranyasszonyainkat – az erőt, mely népünket védte és a szívet, mely életét adta.

Hogy merted?

Ellensége vagy te a Földnek és minden élőnek azon. Gyűlölsz te mindent, ami nem tőled való…Az utolsó zöld ágról is tudok, melyet valaha letörtél – ne félj hát te sem, mert te hiába félsz már. Ki mint vet – azonképpen arat, de aki elmulasztja a vetést – hát ne arasson az semmit.

Nem lesz, ki tovább szánjon téged – mert még hírmondód se marad. Egy sarkát sem hagyok a Földnek – ahol csak az utolsód is megvethetné a lábát…

Ő jött, hogy mutassa neked a szeretetet – hát én mutatok neked igazságot is!

Te, aki saját hazádban rablógyilkosa vagy a Magyarnak.

Hogy mersz a kézbe marni, mely kenyered adja?

Talán azt hiszed majd megvéd tőlem az a hitvány bőröd? Sok derék Magyar van feledből, hát tágra nyisd a szemed és okulj becsületet tőle – míg idődből futja. Van okod neked félni, de jól vigyázz – ne kelljen a farkas sorsára jutnod.

A legkisebb ágat se merd letörni,

a legkisebb követ se merd elvenni,

s a legkisebb fűszálra se merj kezet emelni

az én szemem előtt!

S ha kegyelmet akarsz, mától vetni fogsz annak – kitől tegnap arattál…

Jól vigyázz!

Ti tizenhármak, te ezerkarú szörny – aki birtoklod a tudást…

Kinek mersz te azzal a trónjára törni?

Nincs olyan rejteked hová bejárásom ne lenne, képtelen vagy hárfáddal a Fény útját állni – hát életadóidra törsz vele?

Hogy mered ezt Föld és Ég szívébe szúrni?

Hát kitépem én húrjaid mind egy szálig, elveszem azt a jelentéktelen hatalmad. Kiparancsolom kezedből a kígyót – és nem lesz szemed, mellyel láss, nem lesz füled, mellyel hallj, nem lesz szád, mellyel parancsolj, nem lesz íjad, mellyel árts és nem lesz szárnyad, mellyel eltakard többé az eget.

Hogy mered az emberrel – ember vérét venni?

Uralni akarod a lelket, uralni akarod a testet, uralni akarod a Földet és uralni akarod már az Eget is. Hát legfőbb vágyad, az utolsót megadom neked – fejedre szakajtom én min d a hat égboltot felőled.

Előhoz majd téged a legnagyobb vihar, elpusztít téged a legnagyobb tűz, magába temet téged a legerősebb földindulás és tisztára mossa őt tőled a legnagyobb ár. Helyére teszem én az utolsó fát is három nap alatt, melyet valaha kidöntöttél.

A legmélyebb barlang, a legerősebb vár és a legmagasabb felhő sem lesz menedéked előlem – mert három napig én leszek a Föld, én leszek s vár és én leszek az Égbolt is. S akik önként szolgálnak téged, hát azok is a sorsod választották mindannyian.

Te törvényeket használsz – én törvényeket írok.

Hogy állhatnád te utamat?

Míg én itt vagyok, Új Rendet ebbe a világba te nem hozol.

Én hozom az Égit.

 e sorok érkeztek 2011 nyarán, Bösztörpusztán

Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Hozzászólásodat, véleményedet szeretettel várjuk!