Humerus proximalis végének törése gyógyulási ideje,

A töréstípus több mint kétharmada az idősebb korosztályt érinti, főleg az idős nők osteporotikus csontja jelenti a fő rizikótényezőt. Általában kinyújtott karra történő esés, vállra esés okozza a sérülést.
A betegek legtöbbször az azonnal jelentkező fájdalomra panaszkodnak.
A váll mozgásai beszűkültek, duzzanatot, ecchymosist A váll mozgásai beszűkültek, duzzanatot, ecchymosist látunk. Fizikális vizsgálatnál figyelemmel kell lennünk az esetleges ér- és idegsérülésekre.
Elsőként röntgen vizsgálatot végzünk humerus proximalis végének törése gyógyulási ideje, trans-scapularis, és axillaris nézetből. A törések nagy százaléka konzervatív úton kezelhető, mely során a kart valamilyen kötési technikával immobilizáljuk zárt repositiot követően.
Proximalis humerus vég törések kezelése Összefoglaló: Bevezetés A humerus proximalis végének törései ma is nagy kihívást jelentenek a traumatológusok számára. A szerző ismerteti a törések osztályozását, különös tekintettel a Neer-féle klasszifikációra. Mint minden ízületi törés esetében, az ellátás elsődleges szempontja a korai mobilizáció.
Ilyen pl. A kötés felhelyezésének kezdete után egy héttel megkezdhető a funkcionális és fizikoterápia.
Dr. Bogdán Aurél válasza váll témában
Műtéti kezelés során először zárt vagy nyílt repositio történik. Különféle műtéti technikák ismertek: Percután tűzés, lemezes ostheosynthezis, velőűr sínezés, velőűr szegezés, hemi- vagy total arthroplastica.
Minden műtéti technikának megvan a maga előnye és hátránya is. Dolgozatomban az egyéni munka során kapott adatok és felhasznált irodalom segítségével a következő eredményekre jutottam: A Percután tűzés során a bőrön keresztül bevezetett tűződrótokkal rögzítik a törtdarabokat. A műtét előnye a többi technikához képest, hogy minimális invazív, tehát kisebb megterhelést jelent a betegek számára és alacsony a fertőzés veszélye.
Hátránya, hogy a drótok nem túl erős stabilitást biztosítanak. A lemezes ostheosynthézis és velőűr szegezés sokkal nagyobb stabilitást biztosít.
Hátrányuk, hogy invazív beavatkozások, nagyobb megterhelést jelentenek a beteg számára és nagyobb a fertőzés kialakulásának esélye. Éppen ezért ezeket a technikákat inkább a fiatalabb korosztályban végzik.
A legnagyobb stabilitást és a legjobb funkcionális kimenetelt a lemezes ostheosynthezistől és velőűr szegezéstől várhatunk, míg a percután tűzés inkább egyszerűbb, stabilabb törések és idősek kezelésére alkalmas.