SzerElemről…

„Vala-Ki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne.” [János 4:14]

Jön… mikor nem várod, akkor mikor az EGYhez teljes szíveddel közeledsz. Jön.. és hirtelen mindent felforgat benned, mert ő is az EGY része. De ha hozzátartozó, akkor miért nem fogadja az őszinte érzéseket? Pedig Ő tudja igazán a közeledés tisztaságát. Miért nem tárul, ha tudja, a kettőből végre EGY lehet ismét meztelenül, minden gátlást levetve, beteljesülve?! Csak vágyakozol… vágyakozol… vágyakozol, hogy megértse és érezze mind azt, ami a legtisztább SzerElem. Ilyenkor megszűnik minden akadály, a világ kivetülése eltűnik, nincsenek határok… Minden vagy, de mégis árasztod könnyeiddel az új folyókat, ami egy szebb és jobb életképként fog megmutatkozni az Aranykorban. Na de tényleg ezt kell mindig végig élünk, hogy a szerelem ilyen teremtésen keresztül menjen égig?… Ez a jelenlegi test, amiben visszajöttünk csak az űrruhánk, amin a szem a lélek tükre sugározza tiszta fénymagunkat. Én egyből megláttam, megéreztem benned ki vagy. Tudtam végre két tiszta szív újból egybe szeretkezhet, de mégis úgy vagyok, hogy az életkútja közepén ott állok egyedül.

Temes. 2017. 06. 18.

Címke , , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Hozzászólásodat, véleményedet szeretettel várjuk!