Szírek Arámiak azaz Szkíták

Szír Arámi Népviselet

Az ‘Aramaeos,Arameos’, Plinius szerint a Szkíták régi neve volt, Strabo szerint az Aramaei-ek [Arimi, Arimaos, Arimos, Aramaeos, Aramos] a Szírek régi neve; volt egy olyan szkíta nép is hogy ‘Arimasp-ok’. [Otrokocsi Foris-nal azt írja hogy Strabonal ‘a Szírek mostani neve Armaeos‘ ; Sir Walter Raleigh-nel meg egyszerűen azt írja hogy Strabonal a Szírek neve Arameos vagy Armenios]

Plinius római történetíró (Kr. u. I. század): a Jaxart vizén túl „vannak a Scytha népek, ezeket a Persák átalában Sákoknak nevezték a legközelebbi nemzettől, a régiek Aramae-oknak [Arameus]” (Plinius: Historiae naturalis, VI. könyv.)

A szicíliai Diodórosz (Kr.e. 40 körül) írja: „Mert nagyon megsokasodott az a nép (a Szkíta), s nevezetes királyai voltak, kiktől némelyek a Szaka, mások a Masszagéta, ismét mások az Arimasp [Arameus] nevet kapták. Egy másikat, amely Médiából [Mada] a Don vidékére települt, Szarmatáknak [Szári-Mada] hívnak.” (Diodórosz II. 45.)

Tehát a Scythák régi neve Aramae [Arámi/Arameus] vagy Aram.

A történelem adatai oda mutatnak, hogy a régibb időben a tulajdonképpeni Syria, Mesopotamia, sőt az alsó Euphrat és Tigris vidékei lakosai főtömegének nyelve és nemzetiségére más kifejezésök a keletieknek nem volt, mint az Aram, mely nevet ősidők óta széles kiterjedésű nagy nemzet viselt; s épen ide vezet bennünket a Sinar, Sennaar vagy Sinear helynév is, mely tartomány Babyloniának egy részét tette.

A Scythák e vidéken volt lakásának nyomaira mutatnak a régi térképeken feljegyzett Magyar-Scytha hangzatú nevek; jelesen: Mesopotamiában az Eufrat partján Zitha, Sitha, ezzel csaknem átellenben Sittace nevű városok, Assyria Sittacene tartománya, Persisben Sittac vize; nem messze Babylontól az Eufrat partján Cunaxa, Besechan, Abar, Dar, Sur, Zab, Vadas, Kurduch, Cadus parthus városok; Sarudsch, Tscharmellyk, Ur, Lycus, Zabar, Halus vagy Chalasar, Charax, Azar, Agar, Cannab, Carban, Halum, Philiscum stb.

Szelényi Imre a Pannon nép eredetéről írt értekezésében azt írja, hogy Árpád törzse az Orontes és Eufrates felső folyása közötti Arpaduból jött. Ettől délnyugatra volt Emese (Ma Homs, Szíria) városa.

Szíria – Arám – Arameus

Szíriában több éve háború zajlik. Egy kevéssé ismert információ a harcok során leggyakrabban említett két szíriai város, Aleppo és Homsz régmúltjáról.

Háromezer évvel ezelőtt, Kr.e. I. évezredben Aleppo városa az önálló ARPAD fejedelemséghez tartozott, állapítja meg a Cambridge Ancient History történelmi monográf sorozata. Az 1970-ben kiadott The New American Bible is, amelyhez VI. Pál pápa írt előszót, 909. oldalán megerősíti az önálló államisággal rendelkező Arpad fejedelemség létét. Az asszír haderő évekig ostromolta a fejedelemséget. Annak fővárosa azonban három évig ellenállt, míg végül Kr.e. 740-ben az asszír haderő a füstölgő romhalmazba bevonulva, ott már élő embert nem talált – tudósít az Aleppo városától északra húzódó Arpad fejedelemségről az Enyclopeadia Hungarica (Calgary, 1998).

Homsz városa mintegy félúton fekszik Damaszkusz és Aleppo között. Azt talán még kevesebben tudják, hogy mi volt Homsz városának régi neve. Amint arról az Ausztráliában kiadott angol nyelvű Syria című útikalauz 200. és 219. oldalán tudósít, Homsz városának régi neve EMESA volt. (Lonely Planet Publications Pty Ltd, Hawthorn, Victoria, 1999).

A zsidó teológia és a judaizmus történészei határozottan állítják és bizonyítják Jézusról:

Jochanan Ben Zakkaj rabbi által, hogy: „…az istentelen Nimród fiának fia.” volt. (Talmud, Pesachim 91, a lap, Rasi)

„…az első ember arámi nyelven beszélt… eretnek volt… istentagadó volt.” (Talmud, Sanhedrin 38 b. lap).

„Sose imádkozzék az ember szükségleteiért arámi nyelven, ha valaki a szükségleteiért arámi nyelven imádkozik, akkor az angyalok nem csatlakoznak az ő imádságához, mert ők az arámi nyelvet nem értik.”(Talmud, Sabbath 12 b. lap).

„Az ember kívánságait ne adja elő arámi nyelven.” (Talmud, Sota 33 a. lap)

Galileában Arámiul beszéltek! „Scythák regios neve Arám.” (Plinius)

 

Pártus Szkíta Jézus

A rómaiak által Galileának nevezett [Kr. e. 63] tartományról az első században élt zsidó történetíró, Josephus Flavius művéből megtudjuk, hogy e föld neve valójában „Galil hag goyim”, azaz a „nemzsidók földje” [idegenek földje], melyről így ír: „Skythopolis [Szkíták városa] mellett húzódik a Jordán-folyóig… igen kis terjedelmű és környékük nem zsidó.” (Flavius, Josephus – A zsidó háború, ford.: Révay József)

Jézus az utolsó vacsorán, a kenyérre mondta: ez az én testem, a borra mondta: ez az én vérem… ezt cselekedjétek! A kenyér és bor = test és vér = testvér [vértestvér] Hun/Szkíta szokás szerint rendelte el, ami sok ezer éves múltra tekint vissza. Ennek folytonosságaként kötöttek vérszerződést hét kiváló magyar is, hogy visszaszerezzék Atilla királyunk örökségét.

Jézus magyar szokás szerint, kenyér-bor áldozatot hozott és testét, vérét adta értünk, testvérünkké lett. Csak magyarul érthető a két szó Összes-s-Égében.

Akkor milyen nyelven beszélt Jézus? Milyen nép közé született le? ÉsTen? Arámi visszafelé Imára.

Címke , , , , , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Hozzászólásodat, véleményedet szeretettel várjuk!