Bennünk élő Alkotmány megtalálása

Bennünk élő Alkotmány megtalálása

A hagyomány értékrendjéből erőt merítő szellemi alkotók, a Szer-törvényéhez való kapcsolódással kapnak olyan útravalót, amely helyes iránytűként végigkíséri őket életpályájuk során, műveik megteremtésekor és ebben foglalt valós értékeik felmutatása során. Ez a kapcsolat újra felvehető és bővelkedik olyan tapasztalatokkal, amelyek biztos talapzatként szolgálnak annak, aki mélyre ás és a felszín változó viszonylagossága helyett az évezredes bölcs belátások mentén alakítja a maga vagy a közösség életét.
Erre a gyakorlatra szükség van akkor, amikor Közösségünk létét keretező alapvető jogi és nem jogi rendezőelveket kívánjuk újra beemelni mindennapjainkba. Az Egyetértés itt is alapkívánalom, ezért az alábbi 7 pontban fontos összefoglalnom azokat a sarkalatos szempontokat, amik lényegesnek hatnak:

  1. Kárpát haza közösségeinek szakrális összetartozását az időben hosszabb múltra visszatekintő íratlan és hozzá képest rövidebb történetiségű írott Történeti Alkotmány biztosítja. A Történeti Alkotmány léte az itt élőkben szunnyadó Szer-törvényén alapszik, így visszaköszönnek olyan alapelvek mint „Magyarország örökké szabad” (szabadság-alapelve), önkormányzatiság-alapelve (többsíkú-létezés alapelve), ellenállás joga (ok-okozat alapelve) vagy a Szent-Koronaértékrend (teljesség-alapelve). A jogok láncolatát és a Szer-törvényének kapcsolatát hosszan lehetne sorolni.
  2. A Szer-törvénye mint háttér biztosítja a Történeti Alkotmány örökidejű érvényét és hatályának időtlenségét. Ez olyan erő, amellyel a XX. századi diktatúrák sem tudtak mit kezdeni, így saját normáik bevezetése során érintetlenül hagyták az Alkotmány alkalmazásának felfüggesztését. Így volt lehetséges, hogy történelmünkben egyetlenegy jogszabály sem helyezte hatályon kívül annak alkalmazását vagyis létező, „lélegző” szabályrendszerről beszélünk.
  3. A Történeti Alkotmány, mint létező szabályrendszer alkalmazása kapcsán indokolt a szuverenitását vesztett államiság (német/szovjet megszállás) idejében meghozott jogszabályok alkalmazhatóságának felülvizsgálata. Az utolsó szovjet katona távozása, vagyis 1991. június 16-óta eltelt időszakban jogszabályok sokasága lépett hatályba, módosult vagy épp veszítette el hatályát, anélkül hogy Történeti Alkotmányhoz fűződő kapcsolatuk vizsgálat alá került volna. Ma erre szerepre az ‘Alaptörvény’ az Alkotmánybíróságot jelöli ki, amely testület  – kellő körültekintés mellett –  történelmi jelentőségű feladat előtt áll(-t volna hiszen tényleg elhivatott működésével lehetőséget kapott a hagyomány és a jelenkor közötti alkotmányos kapcsolat újjáépítésére…) de teszi-e?
  4. Fontos pont az életünket meghatározó szabályok közötti alá-fölé rendeltség. Működőképes normák, csak az Élet rendezőelveit tiszteletben tartó alapokra helyezhetőek biztonsággal. Ennek felismerése biztosítja a Történeti Alkotmány folyamatos megújulását a változás-alapelvének megfelelően, egyúttal egyszerre teremt lehetőséget és kereteket az új szabályok meghonosodásának.
  5. A 4. pont szerinti hierarchia kapcsán a Történeti Alkotmányból levezethető jogok hozzá legközelebbi ám nála alacsonyabb szinten, törvényekben „öltenek jogi nyelvet”, ahogy több ezer éves államiságunk fennállása alatt mindvégig történt. Őseink Szer-t ültek és esküjükkel, valamint vérükkel erősítették meg a közösségi alapnormákat. Később a királyi krónikák által jegyzett időszakban a törvények vették át e szerepet, ezek közül is kiemelkedtek azon „sarkalatos”-nak vagy „alap”-nak tekintett törvények (többek között az 1848-as törvények, az 1867-es kiegyezésről szóló tv, az 1920. évi I. tv., a jelenlegi Alaptörvény) amelyek tartalmukat illetően összegzik a kor kiemelkedő kérdéseire adott válaszokat, ugyanakkor alkalmazásukban és megnevezésükben sem kívánták teljesen mellőzni az államiság addigi hagyományrendszerét, legfeljebb módosítani, változtatni rajta. Mindebből következik, hogy a magyar Történeti Alkotmány kapcsán nincs létjogosultsága magát „alkotmánynak” nevező jogszabálynak, ahogy az őseink sem deklaráltak ilyen névvel normaszöveget.
  6. Történelmi távlatból fontos belátni: a XX. század vészterhes időszakai során, hol az arra felhatalmazással nem rendelkező testületek alkottak normaszövegeket (1918-19), hol pedig a felhatalmazás hiányán túl a meghozott szabályozó döntéseik külső hatalmi befolyásoltság miatt bizonyultak érvénytelennek (1944-1990). Hatályuk a frontvonalak és megszállási területek által terhelt Kárpát-hazában térben és időben korlátozva ugyan megvalósult, de érvényesség hiányában a bábállami erőszakszervezetek (AVH, Munkásőrség) által maximum csak kierőszakolható volt, jogszerűnek már megalkotásuk pillanatában sem voltak tekinthetőek. Márpedig érvényesnek csak azon norma tekinthető, amely az annak meghozatalára felhatalmazott testület részéről, külső befolyásolástól és tévedéstől mentesen, az abban résztvevő döntésképes személyek szabad akaratából történik.
  7. Kapcsolat lényege a Történeti Alkotmánnyal:

  • a Történeti Alkotmány folytonosságának határozott kijelentése
  • alkotmányos kötelesség a Történeti Alkotmány vívmányainak figyelembe vétele
  • a nemzeti hitvallásban felsorolt elvek és értékek kapcsolása Történeti Alkotmány értékeivel, s elveivel.

Fenti pontok alapján kirajzolódik a kép: jelenünk látható vagy épp láthatatlan alkotmányozási törekvéseivel szemben Történeti Alkotmányunk szerepe és jelentősége felértékelődik.
A Szer-tövénye által megalapozott és a történelmünk viharaiban nemzetünket megtartó normarendszer mindig velünk volt, és velünk marad, biztonságot adó jelenlétére pedig soha nem volt olyan égetően szükség mint napjainkban.


Zárásul Dr. Zétényi Zsolt által megfogalmazottakat szeretném a figyelmedbe ajánlani:
„Minden jelenkori szellemi, kulturális, politikai, közjogi értékünk, teljesítményünk, vívmányunk velünk élő múltunkban, hagyományainkban is gyökerezik valamiképpen, miközben a kor kihívásaira adott válaszainkat is magán hordozza. Minden kornak megvan a maga sajátos, más korhoz nem hasonlítható kisugárzása, jellege, s minden kor szerves folytatása az előző koroknak. A velünk élő történelem nem értelmezhető másként, mint a jelenben szervesült folyamatosság. Az élő hagyomány egyik legnagyobb kincse a velünk élő ősi, azaz ezeréves Történeti Alkotmány, mint érték, mint a korhoz igazítva követendő elvek együttese, mint államszervezési és szervezeti tapasztalat és minta, mint a közösségi és egyéni élet múltbéli vezérfonala.”