áldás-áldás-áldás

hallhatjuk, olvashatjuk már úton, útfélen
mintegy elköszönés gyanánt
“Áldás! Áldás! Áldás!”

lexikálisan itt egy link a sokból, majd egy másik de ugye nem erről beszéltek?! segítsetek megérteni Ti akik ezt írjátok, mondjátok, Ti, akik Isteni lényként éltek szavaitok szerint

Kinek az áldása? Kitől? Kire? Áldás, csak úgy bele a levegőbe? Az is jobb, mint az eddigiek, annak is örülünk, de ennél azért egy MAGYAR ember többre képes, nem? Lépjünk egy fokkal feljebb! Talán szakadjunk ki a dogmákból is.

Szabadjon megkérdeznünk, amennyiben hiszitek a Magyarok Istenét, miért nem az Öregisten áldását kéritek az olvasóra? Lehetne esetleg Boldogasszonyunk áldását kérni? Avagy amennyiben tisztában vagytok Isteni létetekkel, miért nem a Ti áldásotokat adjátok a hallgatóságra?

Nagy tisztelettel köszönjük időtöket a fentiek olvasására! Valamint Áldásunk Reátok, amennyiben ezen el is gondolkodtok és természetesen akkor is ha még nem.

szeretettel,
MI

HALAF kerámia – Syria avagy Szíria

Van egy fontos Istennői örvény Szíriában. Ez egy pentagram alakú terület, aminek 5 kulcsfontosságú városa van erős Istennői energia kapcsolattal a múltban (erről még kiegészítést később írunk).

Az 5 pont: Aleppo, Homs, Palmyra, Raqqa és Manbij.

Aki ezeket az energiapontokat az ellenőrzése alatt tartja, az ellenőrzi a Ley-vonalak rendszerének nagy részét a Földbolygó felszínén és közvetlen hozzáférése van az emberiség globális tudatosságához.

A Mi kezünkben ez a pentagram hasznos eszköz a Közel-Kelet megfelelő átalakítására és a női energiák közvetítésére.

Ha segíteni akarsz, azt a következőképpen teheted meg:
van egy cserépedény, egy ősi Halaf kerámia, ami 7000 évvel ezelőtt készült és szakrális geometriai kódokat tartalmaz.
Ezt a kerámiát kell elképzelni az egész Szíriai Pentagram területe felett forogni.
Ez a Halaf kerámia megerősíti az Istennő örvényt és eltávolítja a sötétséget mind a 4 irányból.
forrás (kérésre…) többek között The Portal, Wikipedia és mások 🙂
folytatjuk

Bordos Anikó: 2017

A Hajnal,
ahol egyszerre van jelen
Nappal és Éjszaka,
függöny, fátyol, átlépés.
Belsejében a vágy feltör
szétfeszíti a sötét mag
szunnyadó külsejét.

De látván a sokaságot,
tüzes erejét óvatosan
a Hajnal visszafogja.
Fényét finomra hangolja,
így ébresztendő életerőt,
akaratot, víg esztendőt.

Sugallatként végigsimít
völgyekben a zöldeken,
tengerek mélyén
tekeredő tudaton,
hegyek tetején
tündöklő fellegeken,
csírázó földeken
tükrözi a Napot.

Elkészült a fényes bölcső,
derűben ringó medence,
Bölcs Anyánk oltalmában
Kárpátok ölelik körbe-körbe.

Égi hajón érkezett
Napistenünk karolja
Asszonya áldott derekát.
A bolygók alászállnak,
mint vidám gömbök
az ünnepi lakomán.

Fonódva ketten elpihennek
a nagy folyam dús partján,
hosszú tekintetük
messzi távolba néz,
a gyönyörök kertjén
táncolva járnak épp,
Aranyidő pirkad
a Bárka közepén.

Bordos Anikó – fészbúk-

MAGYAROK — Térdre! Imára!

Áldott Magyarok, szépséges Nemzete NAP-ba öltözött Babba Máriának, hős fiai Jézus Királynak ! Mind, akik a szerelmetes szerelemben járnak  – rügyfakasztói Szent –   Angyali  NIMRÓD KORONÁNAK ! Áldott  Mi! Újévben, Vízkereszt és  Gyertyaszentelő-Boldogasszony  közepén  – 13-án Péntek  este 9  órakor  „Magyar Nemzetemet, hűséges Népemet térdeplő   I M Á R … tovább olvasom …

Táguló látóhatár

Táguló látóhatár – közeledés Őseinkhez, múltunk megértésében

Tóth Ferenc Madarat tolláról, embert Istenéről című könyvének egyik gondolatát kölcsönözve, egy fa, amelynek tövére ráoltottak addig szolgálja ki a ráoltott törzset, amíg a gyökeréből új hajtás nem sarjadzik. Amint az új hajtás erőre kap, tovább nem szolgálja a ráoltott részt. Láthatóan így vagyunk őseinkkel: külső „oltványok”-on keresztül akarjuk megismerni a „gyökereinket”, amely csak további zsákutcákat, tévedéseket eredményeznek. A fa látható része (törzse, lombkoronája) esetünkben nem tájékoztat a gyökérzet természetéről, gazdagságáról, működéséről szerteágazó univerzalitásáról, miközben mindennapjainkban érezzük jelenlétét, érzéseinkben, képeinkben és akaratunkban megnyilvánuló hatását.

Visszahelyezkedve a hagyomány talajára, amelybe magyarságunk gyökere kapaszkodik, új felismerések, mint apró mozaikok jelennek meg, a múlt apró darabkái pedig a Szer-törvényében összeállnak egy Egésszé és megvilágítják az addig homályos pontokat. Tudjuk, hogy őseink a Szerben éltek és ezen keresztül érthetővé válik történetük-történelmünk:

1) A Kárpát-medencét lakó eleink egy hálószerűen kapcsolódó és egymással rokon népek szövedékében éltek, ahol Kárpátokhoz közeliek közeli, az attól távolabbiak(pl. Uraliak) pedig távoli rokonságban álltak velük. Leképezték egymás kultúráját, ugyanakkor sajátos, csak rájuk jellemző jegyeket alakítottak ki a többsíkú létezés elvének megfelelően (Szer-törvénye I. alapelv). Ez a hálószerű kapcsolódás – mint az erdő fáinak összefonódó gyökerei tartotta fenn a kultúrák közti hatásokat, nyelvek, szokások áramlását. A néplélek őrzi ezt a kapcsolódást, amit a lengyel-magyar viszony leírása is híven mutat: “Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.” (Stanisław Worcell)

drzewa ket-tolgy

A háló pontjainak, mint szálláshelyeknek egymáshoz képesti távolsága a szálláshelyek közti kapcsolat erősségének fordított fokmérői, ami megfelel a legkisebb erőfeszítés alapelvének (Szer-törvénye II. alapelv), vagyis Árpád magyarjai és a Kárpát medencét évezredek óta benépesítő magyarjai közötti szoros területi-nyelvi kulturális kapcsolat vitathatatlan.

2) A rokon népek egymástól árnyalatban eltérő hagyomány-jegyei színessé tették az Eurázsiai sztyeppevilágot kialakítva annak testi-lelki-szellemi polaritását, ahol a tapasztalati mondavilág a Boldogasszony és a Jóisten (Ezüstasszony és Arany Atyácska) a Fenn és a Lenn, a Fény és a Sötétség egymást feltételező ellentéteiben” (Kettősség-alapelve) értelmezte az Univerzumot,

ijazo-szkita

3) Őseink a természetbeli létezést ajándéknak: Boldogasszonynak, mint az Anyaföld tápláló kegyelmének és a Jóistennek, mint Atya csillagokba írt tanításának, valamint kettőjük nászából született Életnek tulajdonították. (Atya-Anya-Gyermek) Ezt megköszönve mutatták be a Szer-t, ahol az elemi energiákat (tűz, víz, szél, föld) segítségül hívva kértek további áldást mindennapjaikra, valamint ennek segítségével vissza tudtak kapcsolódni ahhoz Forráshoz, amelyből létezésük eredt (Forrás-alapelve), megújítva önmagukat testi (böjt, kúrák), lelki (egyéni-közösségi megbocsátás) és szellemi szinten (mesék, mondák közreadása).

4) Őseink Egyből levezetett Kettősségre épülő világképe visszaköszön a evilági és nem evilági kapcsolattal rendelkező vezetők személyében (Világi uralkodó – Szakrális Uralkodó), akiket a közösségi kiválasztás a hiearchia szintjein emelt magas fokra, mint a több szem által megrostált, arra érdemes vezetőt (10-es rendszer). Az így szerveződő közösség tudatosan használta mindazon képességeit, amin keresztül uralni tudta teremtő energiáit (Árpád pajzsra emelése – Teljesség elve).

2011-2-64

5) Új közösségek teremtése csak a természet általi eltartóképességtől függött. Kialakult az egyensúly (Egyensúly-elve), amely a környezetétől annyit vett el, ami fennmaradásához nélkülözhetetlen volt és annyit adott vissza, amennyi annak megújulását segítette (pl. fok-halászat). A gazdagabb táj – mint ahogy a Kárpát-medence is bizonyítja – nagyobb közösség fennmaradását biztosította. A természeti környezet változása együtt járt az emberi környezet változásával, amely révén kisebb-nagyobb közösségek alakultak át és teremtettek folyamatosan megújuló viszony az őket körülvevő tájjal (Változás-alapelve).

6) Az egyén, mint a közösség tagja sorsát a közösségen keresztül élte, amelynek léte a természet ciklikusságához kötődött, követve a kiáradás-befogadás (Májusfa vele szemben Kerecsen fényünnepe) egymást kereső váltakozását. A közösség által teremtett mágia a körforgáson belüli emelkedés végigjárását biztosította a tagjainak imával, énekhanggal és rituáljátékkal. Az így megélt szabadság-élmény az abban résztvevőnek önmagával, a közösséggel az Egésszel való kapcsolatfelvételét segítette. (Szabadság-alapelve)

images

7) Őseink birtokában volt a tudás arról, hogy a testben leszülető léleknek feladata van a földön. E feladat megismerése, tudatosítása próbatételeken keresztül valósul meg, ahol kibomlik a „hozott tudás” és a tanulni való. A legkisebb fiú népmesei vándorlása egyszerre szolgálja tudásszomjának enyhítését és a lélek rajta keresztül megnyilvánuló evilági tapasztalását (Belső-út alapelve).

A fentiek alapján tehát felrajzolható egy kép, amely őseinket a tájban élő, egymással hálózatosan kapcsolódó közösségi életformában mutatja, ahol a teremtő földi és szellemi energiák egyszerre szolgálják az egyén és a közösség épülését, ahol a Rész és Egész között az egyensúly biztosított, mindez a Kárpát-hazában a Boldogasszony teremtő ölében Jóisten áldásával.

fold